Melyek a leglényegesebb különbségek köztünk és más élőlények között?

Az idézetek A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda könyveiből származnak, aki az ősi indiai írások lelki üzenetét megismertette a nagyvilággal.

AMI KÖZÖS

Az anyagi élet evést, alvást, párzást és védekezést jelent, a lelki élet azonban valamivel többet is. Az állati és az emberi élet közötti különbség szintén ez. Az állati lét közönséges menete az evés, alvás, párzás és védekezés. A kutya eszik, az ember is eszik. Az ember alszik, a kutya is alszik. Az ember él szexuális életet, a kutya is él szexuális életet. A kutya a saját módján védi meg magát, és az ember is saját módján védekezik – lehet, hogy atombombával. Ez a négy alapelv közös az emberi lényeknél és az állatoknál, s ennek a négy alapelvnek a fejlődése nem emberi, hanem állati civilizáció.

AZ EMBERI LÉT FELELŐSSÉGTELJES

A védikus irodalom az embereknek szól, s nem az állatoknak. Ha egy állat megöl egy másikat, nem terheli érte bűn, ám ha egy ember pusztít el egy állatot pusztán azért, hogy féktelen nyelvének kielégülést szerezzen, akkor felelnie kell a természet törvényeinek megszegéséért.

ÖNURALOM

Az állat és az ember között az a különbség, hogy az állat nem tud uralkodni magán, és nem szemérmes, míg az emberi lény szemérmes, és képes uralkodni magán. Ha az emberi lényben ez az önuralomra való képesség nem nyilvánul meg, nem különb egy állatnál. Az érzékek szabályozásával, vagyis a jóga-szabályok követésével az ember megértheti saját maga, a Felsőlélek és a világ helyzetét, valamint a kapcsolatot közöttük. Az érzékek szabályozásával minden lehetségessé válik, míg másként nem vagyunk jobbak az állatoknál.

Ez a különbség az ember és az állat között. Az állatok nem tudnak lemondást vállalni, az ember azonban tud. Ha az ember lát valami finom édességet a cukrászdában, meg akarja enni, de ha nincs pénze, tud uralkodni magán. Ha azonban egy tehén jár arra, azonnal bedugja a fejét. Ütheted bottal, nem számít, akkor is így fog tenni. Az állatok tehát nem képesek az önmegtartóztatásra.

A TEST ÁTMENETI, A LÉLEK ÖRÖK

Ameddig az ember ereje teljében van, elfelejtkezik a halál meztelen igazságáról, amellyel találkoznia kell. Így aztán az ostoba ember nem tesz fel lényeges kérdéseket az élet igazi problémáiról. Mindenki azt gondolja, hogy ő sohasem fog meghalni, bár a halál bizonyítékait minden pillanatban a szeme előtt látja. Itt a különbség az állat és az ember között. Az állat olyan, mint az a kecske, aki nem érzékeli a közelgő halálát. Bár a testvérét már levágták, a kecske, akit elbájol a zöld fű, amit felajánlottak neki, békésen álldogál, várva, hogy ő legyen a következő, akit levágnak. Ezzel szemben az ember, ha látja, hogy az utána jövő embert megöli az ellenség, akkor vagy harcol azért, hogy megmentse a testvére életét, vagy ha lehet, elmenekül, hogy mentse a saját életét. Ez a különbség egy kecske és egy ember között.

Egy intelligens ember tudja, hogy a halál saját születésével együtt született. Tudja, hogy minden másodpercben haldoklik, s hogy a végső ütést akkor kapja majd, amikor élete véget ér. Ezért felkészül a következő életre vagy a felszabadulásra az ismétlődő születés és halál betegsége alól.

FELTEHETJÜK A LÉNYEGES KÉRDÉSEKET

Ebben a világban az embereknek nem az a feladatuk, hogy marakodjanak, mint a kutyák és a macskák. Intelligenseknek kell lenniük, hogy felfogják az emberi élet jelentőségét, s hogy elutasítsák a közönséges állatokra jellemző viselkedést. Az emberi lénynek el kell érnie élete célját. Ehhez ad útmutatást minden védikus írás, a lényeget pedig a Bhagavad-gítában találjuk meg.

Az emberi civilizáció azt jelenti: athátó brahma-jigjászá. A Védánta-szútrában az első aforizma az athátó brahma-jigjászá: „Most itt az idő, hogy Brahman felől érdeklődjünk”. Ez az emberi élet. Ameddig valaki lelkileg nem érdeklődő, jigjászuh sréja uttamam, addig csupán állat, mert e négy alapelv szerint él (evés, alvás, párzás és védekezés), ennyi az egész. Érdeklődőnek kell lennie, hogy megtudja, ki ő, miért került a születés, halál, öregkor és betegség nyomorúságai közé. Van-e valami ellenszer? Ezekről a témákról kell kérdezni. Ez az emberi élet; ez a lelki élet.

A halálról és az életről való tudatlanság az, ami megkülönbözteti az állatot az embertől. Az ember – a szó valódi értelmében vett ember – önmagáról érdeklődik, s arról, kicsoda ő. Honnan jött ide ebbe az életbe, s hová megy a halál után? Miért került a háromfajta nyomorúság zavarának uralma alá? Az ember gyerekkorának kezdetétől számtalan dologról kérdezősködik életében, de soha nem érdeklődik az élet valódi lényege iránt. Ez állatiasság. Ami az állati élet négy elvét illeti, nincs különbség egy ember és egy állat között, mert minden élőlény evés, alvás, félelem és párzás által létezik. De csakis az emberi élet alkalmas arra, hogy fontos kérdéseket tegyen fel az örök életre és a Transzcendensre vonatkozóan. Az emberi élet ezért az örök élet keresésére van, s a Védánta- szútra azt tanácsolja, hogy az ember kezdje el e keresést – most vagy soha.

Evés, alvás, párzás és önvédelem: ez a négy alapvető tevékenység az emberre és az állatra egyaránt jellemző. Az állati és az emberi lét között azonban különbség is van: az ember képes Istent keresni, míg az állat nem. Ebben különböznek egymástól.

HALLHATUNK AZ IGAZSÁGRÓL

A lelki tanítómester lángra tudja lobbantani a lelki tüzet a fához hasonló élőlényből azáltal, hogy megfelelő lelki üzenetet ad át neki, fogékony fülein keresztül. Ezért az ember csupán figyelmes füllel forduljon a megfelelő lelki tanítómesterhez, s így lépésről lépésre valósággá válhat számára az isteni lét. Egyedül ebben a folyamatban rejlik az állati és az emberi lét közötti különbség. Az ember tud megfelelően hallgatni, míg az állat erre nem képes.

A FELSŐBB ÚTMUTATÁS ELFOGADÁSA

Ha egy ember nem engedelmeskedik Isten törvényeinek, akkor nem különb egy állatnál. Minden szentírás, minden vallásos elv arra szolgál, hogy az embert az állati szintről az emberi szintre emelje. Aki tehát nem követi a vallás elveit, aki nem Isten-tudatú, az nem különb az állatoknál. Ezt mondja ki a védikus irodalom.

Az emberek általában nem tudnak arról, hogy az élőlény saját érdeke csak akkor valósul meg, ha összhangban áll az Úr érdekével. Mi érdekünk fűződik például testünk fenntartásához? Az ember az önfenntartás (saját maga vagy a társadalom fenntartása érdekében) keresi a pénzt, de ha nincs Isten-tudatunk, s ha nem azért gondoskodunk megfelelően a testről, hogy megvalósítsuk kapcsolatunkat Istennel, akkor minden ilyen erőfeszítésünk az állatok önfenntartó tevékenységéhez hasonló.

Akiket megzavarnak az anyagi világ külső megnyilvánulásai, és akik az „Együnk, igyunk, vigadjunk!” állati szintű életét élik, csupán elvesztegetik az életüket az észrevétlenül tovatűnő értékes évek során. Teljesen tudatában kell lennünk annak, hogy az emberi életet azért kapja a feltételekhez kötött lélek, hogy lelki sikert érjen el.

EMBEREK, nem állatok vagyunk! (pdf)