A tudósok felfedezték az eddig mitologikusnak hitt állat maradványait.

Az ősi indiai védikus írásokban több olyan létforma is szerepel, amelyek a mai Földön nincsenek jelen. A közvélekedés szerint ezek az élőlények sohasem léteztek, csak a fantázia művei.

A védikus írások követői szerint azonban (ezek közé tartoznak a hinduizmus főbb irányzatainak tradicionális követői) a szokatlan lényekről szóló állítások éppúgy igazak, mint a védikus írások többi állítása. A hagyomány isteni kinyilatkoztatásnak, így tévedhetetlennek tekinti a szanszkrit nyelvű, tekintélyes terjedelmű irodalmat.

A Srímad Bhágavatam című írásban (amely a puránák közé tartozik) többször is felbukkan például egy „timingila” nevű, elképesztő méretű vízi élőlény:

„Az egész óceán háborgott, s még a hatalmas vízi állatok, a bálnák, a vízi elefántok, a krokodilok és a timingila halak is (nagy bálnák, amelyek képesek a kisebb bálnákat elnyelni) a felszínre jöttek.” (Bhág. 8.7.18)

Őslénytani kutatók most olyan kövületeket fedeztek fel, amelyek szerint mégsem olyan lehetetlen a timingilák egykori földi létezése. A tudósok olyan bálnák maradványaira bukkantak, amelyek 36 centiméter hosszú, agyarhoz hasonló szemfogakkal rendelkeztek. A Nature beszámolója szerint a hatalmas ősi ámbráscet más bálnák húsán élt.

Ha a védikus írások csupán közönséges emberi alkotások lennének, honnan tudnának olyan lényekről, amelyek – a tudomány új felfedezése szerint – 12 millió évvel ezelőtt léteztek?

Bővebben: Bálnát evett az óriási őscet