Feldíszített méregraktárak?

Az evolúció gondolatával szemben felmerülõ ellenvetések fontos alapját jelentik az olyan szervek és struktúrák, amelyek változatosságot mutatnak ugyan, ám a természetes szelekció hatókörén kívül állnak, mivel változásuk nem jelent elõnyt a túlélésben.

Mi hozhatta létre a sokféleséget az ilyen esetekben? A számos ilyen tény között ott szerepelnek a növényi sejtekben jelenlévõ mikroszkopikus kristályok is.

A többnyire kalcium-oxalátból álló kristályok mindenfelé megtalálhatóak a levelekben, szárakban, termésekben, sõt a bútoraink faanyagában is. Csak mikroszkóp alatt derül fény különlegesen szépségükre és hatalmas számukra. Sajátosságuk, hogy különbözõ formákban, és a növényfajokra jellemzõ módon válnak ki. Vannak közöttük oszlopok, kockaszerû alakzatok, lapok, piramisok. Alkothatnak tûnyalábokat, buzogányfejeket, csillagokat, s lehetnek rozetták. Méretük igen változó, az 5 mikrométeres kristályhomoktól egészen a 110 mikrométeres "óriás" kristályokig terjed. Egyedülálló tulajdonságuk, hogy a sejtplazmában lebegnek, s nem a sejtfalra, vagy más organellumra nõnek rá. Nincsen azonosítható kristályosodási magvuk. A sejtplazmában lebegnek, miközben a növény aktív módon képzi, növeszti, szintetizálja õket.

Az uralkodó nézet szerint ezek a kristályok a méregtelenítést szolgálják, egyfajta inaktív raktárai az anyagcsere melléktermékeinek. Ez azonban semmiféle magyarázatot nem ad arra az elképesztõ változatosságra, ami odáig terjed, hogy a kristály a növényfajra jellemzõ mikroszkopikus határozóbélyeg. Próbálkoztak a rendszertani megfeleltetéssel is, vagyis a kristály formájának a feltételezett rokonsággal való összefüggését bizonyítani, ez azonban teljes kudarcot vallott.

Miért mutat szinte határtalan változatosságot egy olyan tulajdonság, amelynek szelekciós szempontból nyilvánvalóan semleges, ellenben a változatosság megjelenítése az egyes esetekben energiabefektetéssel jár? A véletlen feltételezése – maradjunk annyiban – metafizikai érvelés, s ha ilyet is szabad, akkor van egy sokkal jobb ötletem…

Csizmadia E. András

Hosszabban a témáról:
Nem egészen kristálytiszta

Írj kommentet:

További cikkek az Élővilág rovatban






Főoldal
Élővilág
Ember
Ökoéletmód
Kozmológia
Védikus tudás
Ha nem értjük,
honnan származunk,
nem tudjuk,
hogyan éljünk.
A legfrissebb kommentek

  • Zsuzsa: Nem hiszek a véletlenekben… George Harrison videoklipje által találtam rá erre az oldalra, és...
  • isvarakrsna: Az ősrobbanás elméletét annak idején éppen azért támadták egyes tudósok, mert arra utal, hogy...
  • somgabor: A Nagy Bumm elméletéről mondta Einstein: „Ez a teremtés leggyönyörűségesebb és legkielégítőbb...
  • Ferencz Judit: Gratulálok a cikkhez. Mint diplomás nyelvész, asszonysegítő(dúla), anya, csak elismeréssel...
  • Madhupati dasa: A könyvismertetésre alapozva (magát a könyvet nem olvastam) összességében elszomorító, hogy...
  • isvarakrsna: Kedves Áron! Jogos, köszi. A tapasztalat szerint az ember füle kiszűri a zajokat a helyszínen (csak...
  • Veres Áron: Talán szerencsésebb lett volna, ha a felvétel egy kevésbé zajos helyen készült volna.
  • isvarakrsna: Kedves Tombenko! Ebben a cikkben válaszoltam a kommentedre: Válasz egy kétkedőnek....
  • Dr. Eördögh Richárd: Kedves István! Előszőr is szeretnék gratulálni eddigi tudományos eredményeidhez....
  • tombenko: Nem nyilvánvaló és nem problémamentes. Sőt… A véletlenek sorozataképpen miért ne alakulhatna...


  • A többi komment