Azt hiszem senki nem csodálkozik azon, hogy rendkívüli feltûnést keltett, amikor 1729-ben a francia J. Richter elõször figyelte meg és írta le az elektromos angolnát (Electrophus electricus). Ez az állat ugyanis a testében annyira erõs áramot képes termelni, hogy attól még egy öszvér is összeroskad, s az ember számára halálos lehet. Pikkelyei hiányoznak, nyálkás teste karvastagságú, és mintegy 2-3 méter hosszú. Dél-Amerika iszapos-zavaros vizeiben él, így Guyanában, az Orinoco-folyóban és az Amazonasban. Kétféle elektromos áramot termel. A gyengébb, alacsonyabb feszültségû áramot folyamatosan bocsátja ki, ennek segítségével tájékozódik és kommunikál (észleli a víztõl eltérõ vezetõképességû tárgyakat). Az erõsebb, nagyfeszültségû áramot ritkábban használja, az védekezésre és zsákmányszerzésre szolgál.

A kisülések minden elektromos halfajnál idegingerület hatására jönnek létre. A kisülést jellemzõ potenciálkülönbség alapján megkülönböztetnek kis- és nagyfeszültségû halakat. Közöttük a „legrázósabb” éppen az elektromos angolna: pihent egyedei 550-600 V leadására képesek! Rendelkezik ezek mellett specializált elektroreceptorokkal, melyek a fején és a testén, kis mélyedésekben találhatók meg. Egyesek már néhány millivoltos változásokat is képesek érzékelni. Velük a hal nemcsak az eltérõ vezetõképességû tárgyak között tud különbséget tenni, de azok méretét, helyzetét és sebességét is meghatározza. A kutatások kiderítették, hogy az elektromos halak párbeszédet folytatnak, s képesek azonosítani egymást.

Figyelemre méltó, hogy az áramtermelésre képes halak nagymértékben eltérõ csoportokhoz tartoznak, az evolucionisták szerint távoli rokonok. Nagyon különös, hogy áramtermelõ szerveik mûködési elve és szerkezete mégis milyen nagymértékben hasonló. Ahhoz, hogy az elektromos angolnák és a többi elektromos halak megfelelõen használhassák elektromos szerveiket, minimálisan a következõ berendezésekre van szükségük: áramtermelõ- és akkumuláló egységek, vezetõ- és szigetelõ rétegek, valamint az elektromos jeleket érzékelõ szervek. A magasfeszültségû halaknál elengedhetetlenül szükséges továbbá, hogy õk maguk immunisak legyenek az általuk kibocsátott áramra.

Ma már eléggé jól ismerjük, hogy mire valók az elektromos szervek. S éppen erre a tudásra alapozva jelenthetjük ki, hogy a kialakulásukhoz vezetõ köztes alakokat nem véletlenül nem találják. Ezek a formák mindig is hiányoztak, sohasem léteztek. Az elektromos szervek felépítése, mûködése, a szétválaszthatatlanul hozzájuk kapcsolódó kiegészítõ berendezések és viselkedési mintázatok komplexitása ugyanis ellentmond az evolúciós elméletnek.

Hosszabban a témáról:

Ütõs érvek: elektromos angolnák és zsibbasztó ráják

Csizmadia E. András