Válasz egy olvasónknak, aki az iránt érdeklődik, hogyan értjük azt, hogy egyes szerzők a tudomány nevében ránk akarják erőltetni a privát filozófiájukat. Kedves D. Gy.!

Köszönöm megtisztelő levelét. Ebben „A pónihal lámpása” című könyvről írott recenzióm egyik kijelentése felől érdeklődik. Azt kérdezi, hogy értem azt, hogy a könyv szerzője, George C. Williams „tudományos álláspont” címén másokra kényszeríti saját filozófiai nézeteit. Nos, lássuk.

George C. Williams könyvében többek között az alábbiakról ír:

1. Azt állítja, hogy a természetes kiválasztódás bizonyíthatóan létrehozhat egészen kifinomult struktúrákat. Azonban egyetlen struktúra ilyen létrejött sem ismerteti részletesen. Tehát valójában csak a saját előfeltételezését adja elő, anélkül, hogy azt igazolná. Továbbá nem említi meg azt az egyébként valós lehetőséget, hogy e kifinomult struktúrák létrehozása egy tervező értelemhez fűződik.

2. Bemutat számos jelenséget az élővilágban, amelyeket „tervezési hibának” nevez. Ez azonban szubjektív megítélés eredménye, ráadásul bizonyos értelemben mindenre azt lehet mondani, hogy „hiba”, hiszen minden biológiai rendszer elromolhat, és valamikor el is pusztul. Az értelmes tervezés azonban továbbra is élő lehetőség marad, hiszen az esetleges tervező értelem szándékairól nem tudunk semmit, így könnyen elképzehető, hogy a tökéletlenség maga is tervezés eredménye. Az intelligens tervezés nem jelent feltétlenül optimális tervezést, ahogy azt számos emberi készítésű eszköz, műszer is bizonyítja. Részletesebben olvashat erről a „Mi van, ha nincs evolúció?” című könyv 124-135. oldalain.

3. Williams anatómiai, viselkedésbeli és gyógyászati kérdéseket is tárgyal az emberi lénnyel kapcsolatban. A jelenségekre mindenhol „evolúciós választ” kínál, azonban bármiféle evolúciónak a létét elfelejti igazolni. Így továbbra is csak a saját előítéletein keresztül szemléli a valóságot, erről azonban nem tájékoztatja olvasóit: úgy beszél, mintha a tudományos megfigyelésekből adódó szükségszerű következtetéseket ismertetné, elhallgatva a tudatos tervezés teljesen ésszerű alternatíváját.

Nem csoda, hogy a Természet Világa folyóirat (130. évfolyam 5. szám) nem tudásszerzésre, hanem „szemléletformálásra” ajánlja a könyvet. Az átlagos olvasó nem ismeri fel, hogy az evolucionista propaganda szokásos termékével áll szemben: olyan mű ez, amely előre feltételez egy törzsfejlődést, majd mindent e prekoncepció alapján próbál értelmezni, megmaradva a felszínes magyarázatoknál, elhallgatva a nehezen, vagy nem megmagyarázható jelenségeket, illetve a versengő, olykor nagyobb magyarázó erővel rendelkező lehetőségeket.

Mindezt én rafinált világnézeti manipulációnak tartom, amely sajnos az esetek többségében remekül működik, emiatt lengi be korunk közgondolkodását és oktatási intézményeit a darwinista ködfelhő.

A williamsi érvelés úgy tünteti fel magát, mintha ez lenne a jelenségek értelmezésének egyedül ésszerű lehetősége, így látens módon próbálja rávenni olvasóját az ezzel való azonosulásra. Gyakorlatilag végig kijelentő módban beszél olyan kérdésekről, amelyekről őszintén csak feltételes módban, vagy pedig csak sűrű kérdőjelekkel tarkítva nyilatkozhatna meg.

Így értem azt, hogy Williams másokra kényszeríti az elképzeléseit.

Még egyszer köszönjük levelét.

Tisztelettel és üdvözlettel:
Tasi István