Világképem története

Te is azt szereted, ha mások igazat adnak neked, kedvesen mosolyognak és bólogatnak, mikor beszélsz, a végén pedig udvariasan megtapsolnak?

Alapvetően én is így vagyok ezzel, de ha a népszerűség és a valóság kimondása között kell választanom, akkor mégis inkább az utóbbira szavazok… Ennek a nagy őszintéségnek persze az a következménye, hogy az embernek együtt kell élnie vele, hogy a közönség egyes tagjai szúrósan néznek rá, néha pedig csípős megjegyzéseket is elengednek. De a végső kérdésekkel kapcsolatban soha nem volt teljes egyetértés a világban, így hát nem szabad csodálkozni, hogy ma is megoszlanak a vélemények: van-e lélek vagy nincs, tovább élünk-e a halál után, teremtéssel jött létre a világmindenség, vagy pedig csak valahogy összeállt.

Eddig persze úgy tudtuk, hogy „a tudomány jelenlegi állása szerint” az élővilág fajai régebben élt egysejtűekből, növényekből, illetve állatokból alakultak ki. Ám kapaszkodj meg: egyre több tudós gondolja úgy, hogy ez a magyarázat egyáltalán nem helytálló, hanem csupán Darwin apánk valószínűtlen elmeszüleménye. Egy forradalmi értelmiségi csapat – tagjai közt sok doktori fokozattal rendelkező professzorral – azt állítja, hogy minél jobban megismerjük a biológiát, annál jobban eláll a szemünk és a szánk, és a tudatos, értelmes tervezés nyomait fedezzük fel az élőlények szervezetének összetettségében!

Ez az információ néhány éve bizony még engem is földhöz vágott. Merthogy annak idején a szüleim kórházban dolgoztak, így aztán vegyszerszagú orvosi, biológiai kifejezések lengedezték be a gyerekszobámat. Iskolásként meg voltam győződve arról, hogy az élővilág spontán, felsőbb akarat nélkül formálódott olyanná, amilyennek ma látjuk – úgy, ahogy azt a jó tanulók megtanulták a tankönyvükből. Meghökkentem, amikor megtudtam: vannak tudósok, akik nem hisznek az evolúcióban!!!

A meglepi

Kétségek közt már pedig nem szeretnék élni, úgyhogy elkezdtem utánajárni a dolognak, és elolvastam egy jó pár olyan könyvet, amelyek a darwinizmus kritikáját ismertetik. Szép lassan megértettem, hogy ez a Darwin-dolog tényleg tele van bizonyítatlan feltevésekkel, ellentmondásokkal, és végső soron csak egy kolosszális tévedés. Hogy akkor miért olyan népszerű? Hát bizony csak azért, mert a „korszellem” azt diktálja, hogy próbáljuk valahogy kitörölni Istent a képből, hogy ne legyen útban, mikor toljuk magunk előtt a bevásárlókocsit.

Nahátakkor

Ha az ember megértett valamit, akkor megpróbálja másoknak is elmondani. Főleg, ha egy ilyen „nem mindegy” kérdésről van szó, minthogy honnan származik az élet. Mert igazán nagy kettő, hogy egysejtűekből kialakult hatalmas sejtkupacok vagyunk, vagy valamiért így lettünk iderakva!

Ám az uralkodó tudományos elméletekkel való szembeszállás nem egyszerű feladat. Hogy miért nem? Mert a másik oldalról is lőnek. És a fegyverarzenál nagyobbik része – a tankönyvek, az ismeretterjesztő irodalmak és filmek sokasága – azon az oldalon teljesít szolgálatot. De ha már az igazságról van szó, akkor az ember legalább megteszi azt, ami tőle telik.

Egy „vitankönyv” születése

Az Élet és Tudomány folyóiratban megjelent egy cikk, amely „cikizte” az intelligens tervezés mozgalmát létrehozó tudósokat, akik természet megkomponáltságát hirdetik. Én se voltam rest, írtam a szerkesztőségnek egy lázongó olvasói levelet, ami meg is jelent a lapban, a szerző viszontválaszával együtt. Ezzel se voltam elégedett, úgyhogy átcsaptunk magánlevelezésbe. A témáink a klasszikus vitatémák voltak: létrejöhetett-e magától a biológiai komplexitás? Meg lehet-e magyarázni véletlenszerű kialakulással a DNS-ben kódolt genetikai információt? Mire következtethetünk az élőlények hasonlóságaiból: közös leszármazásra, vagy egy közös tervezőre? Annyira belemelegedtünk az eszmecserébe, hogy egyszer csak azt vettem észre, hogy egy ötven oldalas levelet írtam a vitapartneremnek, a külföldön élő kutatóbiológusnak. Mikor pedig kiírtuk magunkat, akkor kinyomtattam és egymás tetejére tettem a leveleket, és meglepetten konstatáltam: nézd már, ez olyan, mint egy könyv! Képekkel díszítsük, forrón, gőzölögve tálaljuk.

Turnézok, mint egy énekes

A könyv ünnepélyes bemutatójára az Alexandra könyvesházban került sor, majd többhetes előadókörútra indultam. Vetítéses előadások formájában ismertettem a kötet anyagát Pesten és vidéki városokban, például Pécsett, Egerben, Debrecenben, Jászberényben, Kecskeméten és Szegeden (közművelődési és felsőoktatási intézményekben).

Azt hiszed, hogy az emberek rögtön elhiszik, amit mondok? A rossebet. Néhányan bizalmatlanul méregetnek, sőt fennhangon ellentmondanak. Még szerencse, hogy szeretek vitatkozni (persze csak úgy kultúrember módjára). Az egyik egyetemen a diákságon kívül eljött az előadásomra a tudományos rektorhelyettes, két biológiatanár, egy biológus kutató és egy helyi szkeptikus. Minden egyes levetített dia után pár perces vitafórum tört ki, így aztán nem unatkoztunk. Az egyik biológia tanár annyira zokon vette, hogy „elavult, szakállas elméletnek” neveztem a darwinizmust, hogy nagy csattanással kidőlt a padból, egyenest a padlóra. Ne aggódj, túlélte, és folytattuk az eszmecserét.

Hát ez másokat is érdekel?

Világéletemben zavart, hogy másokat nem izgatnak az élet nagy kérdései, csak a zaba, meg a meló. Gondoltam, hogy én milyen emelkedett gondolkodó vagyok. Aztán most megtépázódott a büszkeségem, mert a turné során kiderült, hogy rengetegen vannak, akik keresik a választ a hogyanokra, a miértekre. Sőt mi több, még a média is hajlandó helyt adni olyan egyáltalán nem „aktualitáshoz kötődő” kérdéseknek, minthogy honnan származunk. A vidéki városok rádió- és tévériportereinek, újságíróinak az érdeklődése nem is annyira lepett meg. Az annál inkább, amikor meghívtak az MTV „Záróra” című műsorába, ahol a házigazda Veiszer Alinda negyvenöt percen át kérdezgetett az intelligens tervezésről. „Hát van, akit ez tényleg érdekel?” (Alindát biztosan, mert a műsor után még egy újabb negyedórán keresztül diskuráltunk e kérdésről.)

Bővebben: a könyvemben…

Szóval, ha berobbanásról nincs is szó, a téma kezd beszivárogni a köztudatba. Aztán majd meglátjuk, hogy s mint alakul a köztudatunk. Ha megérjük, majd tudatom.

Üdvözlet a töprengőknek és a keresőknek:

Tasi István

 

Megrendelhető a könyv honlapján: http://kutatokozpont.hu/mi_van

Írj kommentet:

További cikkek a Főoldal rovatban






Főoldal
Élővilág
Ember
Ökoéletmód
Kozmológia
Védikus tudás
Ha nem értjük,
honnan származunk,
nem tudjuk,
hogyan éljünk.
A legfrissebb kommentek

  • Zsuzsa: Nem hiszek a véletlenekben… George Harrison videoklipje által találtam rá erre az oldalra, és...
  • isvarakrsna: Az ősrobbanás elméletét annak idején éppen azért támadták egyes tudósok, mert arra utal, hogy...
  • somgabor: A Nagy Bumm elméletéről mondta Einstein: „Ez a teremtés leggyönyörűségesebb és legkielégítőbb...
  • Ferencz Judit: Gratulálok a cikkhez. Mint diplomás nyelvész, asszonysegítő(dúla), anya, csak elismeréssel...
  • Madhupati dasa: A könyvismertetésre alapozva (magát a könyvet nem olvastam) összességében elszomorító, hogy...
  • isvarakrsna: Kedves Áron! Jogos, köszi. A tapasztalat szerint az ember füle kiszűri a zajokat a helyszínen (csak...
  • Veres Áron: Talán szerencsésebb lett volna, ha a felvétel egy kevésbé zajos helyen készült volna.
  • isvarakrsna: Kedves Tombenko! Ebben a cikkben válaszoltam a kommentedre: Válasz egy kétkedőnek....
  • Dr. Eördögh Richárd: Kedves István! Előszőr is szeretnék gratulálni eddigi tudományos eredményeidhez....
  • tombenko: Nem nyilvánvaló és nem problémamentes. Sőt… A véletlenek sorozataképpen miért ne alakulhatna...


  • A többi komment