A kutatók fehérjekészletünk feltárására készülnek, de egy fontos kérdést elfelejtettek feltenni…

Ahogy a tudományos sajtóból megtudhattuk, az orvostudomány arra készül, hogy az emberi DNS feltérképezését követően megismerje az összes fehérjemolekulánk felépítését, szerepét és egymással való kapcsolatrendszerüket. 

A fehérjéket aminosavak építik fel, amelyek pontos sorrendje meghatározza egy adott fehérje alakját, és ezen keresztül a testben betöltött funkcióját is. Az orvostudomány most arra törekszik, hogy részletesen feltárja a testünkben „dolgozó” több tízezer fehérjemolekula alakját és feladatkörét. Mindenki elismeri, hogy ez hatalmas feladat, sok-sok pénz felhasználását, rengeteg ember intellektuális erőfeszítését, és korszerű számítógépes háttérparkot igényel. 

Vagyis próbálunk aprólékosan megismerni egy elképesztő komplexitású rendszert. A legmeglepőbb az, hogy bár elismerjük a rendszer bonyolultságát, és hogy a megismerése nagy értelmi kapacitást igényel, azon mégsem gondolkodunk, hogyan jött létre ez a minden részletében kifinomultan működő molekuláris hálózat. Ha pusztán a feltérképezéséhez, megértéséhez ekkora erőfeszítésre van szükség, akkor micsoda giga-agy kellett ahhoz, hogy létrehozza ezt a felépítményt? 

A modern tudomány az uralkodó materialista világkép alapján legyint, hogy mindez csupán a természeti folyamatok évmilliók során kialakult végterméke. Azonban nem tud rámutatni azokra a spontán folyamatokra, amelyek ennek az összetettségnek akár apró részletét létre tudnák hozni tudatos irányítás nélkül. A materializmus számára nem kínálkozik más talaj, mint a hit, a remény, és Darwin szeretete. A látható valóság azonban tervező után kiált. 

A Bhagavad-gítában pedig megszólal a tervező: 

„Ez az anyagi természet, ami egyike energiáimnak, az Én irányításom alatt működik, létrehozva a mozgó és mozdulatlan lények mindegyikét.” (Bg. 9.10) 

Ne csak a tudóst tiszteld, aki felismeri, hanem azt is, aki létrehozta a csodát.  

IKd