Elbuktak a tervezéselmélettel szemben felhozott kifogások – továbbra sincs anyagelvű magyarázat az egyszerűsíthetetlenül összetett biológiai rendszerek eredetére.

Egy akadémiai folyóiratban Zemplén Gábor tudományfilozófus „Kreácionizmus – pro és kontra címmel jelentetett meg egy terjedelmes tanulmányt (Világosság, 2006/6-7, 23-39). A cikk él azzal a szokásos technikával, hogy az intelligens tervezés elméletét – amely egy tudományos megközelítés annak vizsgálatára, hogy az élő szervezetek összetettsége vajon értelmes tervezettségre utal-e – összemossa a kreacionista, teremtéspárti iskolák vallási indíttatású természetfelfogásával. Ugyanakkor mindeddig talán ez a legrészletesebb, magyar tudományos folyóiratban megjelent cikk, amely az evolucionizmus kritikáit veszi számba.

A tanulmány hat fő pontban és több alpontban sorolja fel a darwinizmussal szemben gyakran felhozott érveket, majd ezek többségével részletesen is foglalkozik. Az egyik vizsgált állítás az, amely szerint „egyes struktúrák, legyenek azok sejten belüli sejtszervecskék, vagy többsejtűek szervei, olyan tökéletességet mutatnak, és fokozatos fejlődésüket oly kevéssé tudjuk elképzelni, hogy egy tervező ágens jelenlétét bizonyítják.”

Ezt az érvet Michael Behe biokémia professzor fejtette ki részletesen a „Darwin fekete doboza” című művében, amely eredetileg 1996-ban jelent meg. Ebben Behe azokat a rendszereket nevezi egyszerűsíthetetlenül komplexnek (EK), amelyek:

„számos jól illeszkedő, egymással kölcsönhatásban álló részből állnak, melyek hozzájárulnak az alapvető funkcióhoz, s ahol e részek bármelyikének eltávolítása a rendszer működésének megszűnéséhez vezet”.

A biokémikus leghíresebb példája az E. coli baktérium ostorának parányi forgatómotorja, amely elképesztő módon emlékeztet egy ember által készített motorszerkezetre. Behe példái világszerte hatalmas vitát kavartak, laikus és tudományos körökben egyaránt. A tudományos kritikákra adott részletes válasza a „Biológia és filozófia” című folyóiratban jelent meg, 2001-ben. Behe e cikkében megemlíti, hogy az EK definícióját tovább lehetne csiszolni, mivel az általa adott meghatározás egy már működő rendszer részeinek eltávolítására helyezi a hangsúlyt, míg a feltételezett darwini evolúciónak azzal a problémával kellene megküzdenie, hogy az elemek összeálljanak annak érdekében, hogy egy új rendszer jöjjön létre.

Kétségtelen, hogy egyszerűsíthetetlen összetettség koncepcióját többféle irányból is meg lehet fogalmazni: úgy, hogy egy ilyen rendszerből nem lehet részeket eltávolítani, hogy eközben fennmaradjon a funkciója, vagy pedig e meghatározás inverzeként úgy, hogy nem épülgethet fel működőképes lépcsőfokokon keresztül. Mindez azonban részletkérdés: mindegy, hogy jobbról balra vagy balról jobbra fogalmazzuk meg a problémát, a lényeg ugyanaz: az élő szervezetekben találhatóak olyan rendszerek, amelyek egyszerűsíthetetlen vázszerkezettel rendelkeznek, vagyis a struktúra minden egyes elemére egyszerre van szükség, tehát a teljes rendszernek egy időben kellett megjelennie.

Azok az evolucionista tudósok azonban, akik „fogást keresnek” Behe-n, a definíció árnyalhatóságára vonatkozó kijelentését úgy igyekeztek beállítani, mintha Behe nem az érv megfogalmazását tartaná fejleszthetőnek, hanem magát az egyszerűsíthetetlen komplexitás érvét tartaná hibásnak! Ez a (vétlen? szándékos?) félreértés az intelligens tervezés oktathatóságáról folytatott 2005-ös, USA-ban zajlott perben is felmerült. Zemplén Gábor is ezt ismétli, mikor az állítja, hogy Behe „elismerte, hogy nem kielégítő a ’tovább nem egyszerűsíthető komplex rendszerek’ létére alapozott érve”.

Maga Behe azonban már az Amerikában lezajlott pert elemző tanulmányában válaszolt erre az ellenvetésre, felhívva a figyelmet a tőle származó idézet tágabb kontextusára:

„A leegyszerűsíthetetlen komplexitás meghatározásával kapcsolatban ezt a „hibámat” egy komolytalan, hipotetikusan kiagyalt példával kapcsolatos dialógus során „ismertem el” (egyébiránt egy hosszú tanulmányban). A filozófus Robert Pennock, a Bábel Tornya című könyvében azt hozta fel példaként, hogy úgy is lehetne teljesen működőképes órát készíteni, hogy egy összetettebb kronométert (vagyis egy rendkívül precíz időmérő műszert, melyet vitorlás hajókon használnak) készít el valaki, majd óvatosan elkezdi összetörni! "»Így aztán az óra nem is egyszerűsíthetetlenül összetett!« Ahogy a tanúvallomásomban elmondtam, nem foglalkoztam Pennock felvetésével, mivel a példa nyilvánvalóan és teljesen mesterkélt, semmi köze az evolúció biológiai szempontból érvényes kérdéseihez. Bántónak és megtévesztőnek tűnik, hogy a Bíróság anélkül idézi a cikkem szavait, hogy utalna a Pennock buta példáját tartalmazó szövegkörnyezetre.”

2006-ban, első megjelenésének 10. évfordulóján újra kiadták Behe betsellerré vált könyvét, amelyhez a szerző új utószót fűzött. Ebben összefoglalta az addigi kritikákat, és rámutatott azok sikertelenségére. Az egyszerűsíthetetlen összetettség első definícióját érő bírálatokkal kapcsolatban megjegyzi:

„A defínícióm célja az volt, hogy rávilágítsak, milyen empirikus nehézségekkel küzd a fokozatosságon alapuló darwini elképzelés a komplex, egymással kölcsönös kapcsolatban álló elemeket tartalmazó rendszerek összerendezése tekintetében, a biológia valódi világában. Nem az volt a célom, hogy a szavakkal bűvészkedjem. A „Darwin fekete doboza” néhány kritikusa azonban úgy próbálta szőnyeg alá söpörni a természetes szelekció előtt álló problémát, hogy szőrszálhasogató módon megpróbált belekötni az „egyszerűsíthetetlen komplexitás” definíciójába…”

Ugyanebben a tizedik évfordulós utószóban Behe így ír a biológiai összetettség valós problémájáról, amely egyre tüntetőbbnek mutatkozik:

„Ha valaki meggyőző módon érvényteleníteni szeretné a tervezettséget, akkor az lenne a leghatásosabb, ha megmutatná, hogy a darwini folyamatok tényleg képesek arra, amit reklámozói állítanak: létre tudják hozni az élet molekuláris alapjainak funkcionális összetettségét. Azonban a kritikusok égető vágyának dacára, és annak ellenére, hogy a biokémia hatalmasat fejlődött az elmúlt tíz év során az élő szervezetek működésének megismerésében, nem történtek jelentős előrelépések, hogy darwini módon megmagyarázzák azokat a példákat, amelyek a „Darwin fekete dobozában szerepelnek. Csak újabb spekulatív sztorik születtek”.

Tehát csupán blöffről és szómágiáról van szó, mikor egyesek azt próbálják másokkal elhitetni, hogy Michael Behe „elismerte a komplexitás érvének hibáját”, vagy hogy a tervezettség biológiai összetettségen alapuló érve elveszítette volna az érvényét. Az élő szervezetek magas fokú „rendezett bonyolultsága” kétségtelenül fennáll, ennek eredetét pedig továbbra sem sikerült senkinek tudatlan, irányítatlan folyamatok által levezetni.

- TI -