A sci-fi filmek népszerű alaptémája, hogy a látható valóságon túl létezik egy másik realitás. A védikus írások osztják ezt az álláspontot…

„Ezt a végső célt szanátana égnek, örök lelki égnek nevezik. Ebben az anyagi világban azt tapasztaljuk, hogy minden ideiglenes. Minden létrejön, fennmarad egy ideig, melléktermékeket hoz létre, hanyatlani kezd, majd megsemmisül. Ez az anyagi világ törvénye, akár a testet, akár egy gyümölcsöt, akár bármi mást vizsgálunk meg. Ezen az ideiglenes világon túl azonban egy másik világ létezéséről is tudunk, amelyre egy másik, örök, azaz szanátana természet jellemző. A dzsíva (az élőlény) szintén szanátana, vagyis örökkévaló, s a tizenegyedik fejezet az Urat is szanátanának írja le.” (Bhagavad-gítá, Előszó)

„A filozófiai kutatás által az ember arra a megállapításra jut, hogy az élőlény nem az anyagi világ, hanem a legfelsőbb lelki egész szerves része. Ebből következően a léleknek semmi köze az anyagi világhoz: tetteinek a Legfelsőbbel kell kapcsolatban állniuk. Eredeti helyzetébe valójában akkor kerül, amikor Krisna-tudatban cselekszik.” (Bhagavad-gítá 5.5 magy.)

„Ám létezik egy másik, megnyilvánulatlan természet is, amely ehhez a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest örök és transzcendentális. Ez a legfelsőbb világ, ami sohasem semmisül meg, s még akkor is megőrzi eredeti létét, amikor ebben a világban már minden megsemmisült.” (Bhagavad-gítá 8.20)

„Néhány filozófus azt mondja, hogy ez a világ hamis, a Bhagavad-gítából azonban megtudhatjuk, hogy a világ nem hamis, hanem ideiglenes. Az ideiglenes és a hamis nem ugyanazt jelenti. Ez a világ átmeneti, de létezik egy másik világ, amely örökkévaló. Ez a szenvedések helye, míg a másik örökkévaló és gyönyörteljes.” (Bhagavad-gítá 9.33 magy.)

„…ez az anyagi világ olyan megnyilvánulás, ami a középponttól 180 fokot képez, a másik 180 fokot pedig a lelki világ alkotja. Az anyagi világ torz tükörkép, ami azt jelenti, hogy a lelki világ is rendelkezik ugyanazzal a változatossággal, de a valóságban.” (Bhagavad-gítá 15.1 magy.)

“Az anyagi világ útvesztőjét ez a vers egy banyanfához hasonlítja. (…) Ha valaki képes megérteni az illúziónak ezt az elpusztíthatatlan fáját, az kiszabadulhat útvesztőjéből. (…) Más szóval az anyagi világ fája csupán tükörképe a lelki világ igazi fájának. (…) Ez a fa pontos mása az igazi fának, mivel annak tükörképe. A lelki világban minden megtalálható. (…) Az anyagi világ torz tükörkép, ami azt jelenti, hogy a lelki világ is rendelkezik ugyanazzal a változatossággal, de a valóságban. (…) A tükröződés ideiglenes, hiszen néha látható, néha pedig nem; az eredet azonban, ahonnan a tükröződés származik, örökkévaló. Az igazi fa anyagi tükörképét ki kell vágnunk. A Védákat az ismeri igazán, aki tudja, hogyan kell elvágni az anyagi világhoz fűző ragaszkodást. Aki ismeri ezt a folyamatot, az valóban ismeri a Védákat. (…) Az Istenség Személyisége Maga fedi fel, hogy a Védák célja a tükörkép-fa kivágása, s a lelki világ igazi fájának elérése.” (Bhagavad-gítá 15.1 magy.)

„Való igaz, az anyagi világ egy hatalmas illúzió, mert bár minden tényleges valóságnak tűnik benne, a következő pillanatban elpárolog, mint a ragyogó habok a tengeren vagy mint a felhők az égen. A felhő az égen kétségtelenül valóságosnak tűnik, hiszen eső hullik belőle, az eső következtében pedig ideiglenesen számtalan zöld növény jelenik meg, de végül, amikor elérkezik az ideje, minden eltűnik: a felhő, az eső és a zöld növényzet is. Az ég azonban megmarad, és az égbolt változatossága, az égitestek szintén örökre megmaradnak. Az Abszolút Igazság, amelyet az éghez hasonlítanak, ugyanígy örökkévaló, az ideiglenes, felhőszerű illúzió pedig jön és megy. Az ostoba élőlények az ideiglenes felhőhöz vonzódnak, de az okos embert jobban érdekli az örök ég és annak teljes változatossága.” (Srímad-Bhágavatam, 1.13.29 magy.)

„Számtalan univerzum van, s összességük a teremtett anyagi világ. A teremtésnek ez a része a teljes teremtésnek csupán töredéke: az anyagi világ csak egy rész. Ha az anyagi világ a Legfelsőbb Úr energiája egynegyedének megnyilvánulása, akkor a fennmaradó háromnegyed rész a vaikuntha-dzsagat, vagyis a lelki világ, amelyet a Bhagavad-gítá örök világnak nevez. Az előző versben utaltunk rá, hogy az Úr teremt, azután újra visszavonja a teremtést. Ez a működés azonban csak az anyagi világban érvényesül, mert teremtésének másik, nagyobb része, a Vaikuntha világ nem teremtődik és nem is semmisül meg, másképp nem lehetne öröknek hívni.” (Srímad-Bhágavatam, 2.4.8 magy.)

„Mivel az élőlények sohasem pusztulnak el, az anyagi világ megsemmisítése nem jelenti az élőlények létének megsemmisülését, de amíg az ember el nem éri a felszabadulást, addig az egyik anyagi testet a másik után kell elfogadnia, újra és újra. Az emberi élet célja az, hogy megoldást találjunk a testek örökös cseréjére, s ezzel helyet kapjunk a lelki égben, ahol minden örök, gyönyörrel és tudással teli.” (Srímad-Bhágavatam, 2.6.11 magy.)

„Az Úrnak ez az (anyagi) energiája azonban még nem minden. Belső energiája is van, amely egy másik világot jelent, a Vaikunthalokák világát, ahol nyoma sincs a tudatlanságnak, a szenvedélynek, az illúziónak, nincsen múlt, jelen és jövő. Előfordulhat, hogy szegényes tudásával az ember képtelen felfogni a Vaikuntha világ létét, de ez nem jelenti azt, hogy nem létezik. Az, hogy űrhajóval nem lehet eljutni e bolygókra, nem jelenti azt, hogy nincsenek ilyen bolygók, hiszen a kinyilatkoztatott írások részletesen írnak róluk.” (Srímad-Bhágavatam, 2.9.10 magy.)

„Hogy reményt öntsön az ilyen ostoba feltételekhez kötött lelkekbe, akik energiájukat ebben az ideiglenes anyagi világban fecsérlik el, az Úr elmondja, hogy van egy másik természet is, amely örökké létezik, s nem csupán bizonyos időnként jön létre, hogy aztán újra elpusztuljon. Elmondja azt is, hogy a feltételekhez kötött lélek megértheti, mit kell tennie, és mire kell fordítani értékes energiáját. Ahelyett, hogy az anyagba fektetné energiáját, amely a legfelsőbb akarat szerint egy idő után menthetetlenül elpusztul, használja azt az Úr odaadó szolgálatában, hogy eljuthasson a másik, örök természetbe, ahol nincs születés, nincs halál, nincs teremtés, nincs pusztulás, ahol ehelyett örök tudással és korlátlan boldogsággal teli élet vár rá. Az ideiglenes teremtés azért nyilvánul meg, majd pusztul el, hogy tanítsa a feltételekhez kötött lelket, aki ragaszkodik az ideiglenes dolgokhoz. Nem azért jön létre, hogy az élőlény itt kielégítse az érzékeit — amely a gyümölcsöző tetteket végzők legfőbb célja —, hanem azért, hogy lehetőséget adjon neki az önmegvalósításra.” (Srímad-Bhágavatam, 2.10.43 magy.)