A Srímad Bhágavatam tanulmányozásának hiteles módszerei

A védikus irodalom alapján a következő hat hiteles módszer áll rendelkezésünkre a tanulmányozáshoz:

1. Sambandha-abhidheya-prayojana

2. Kérdések és válaszok

3. Sad-vidha-lingam

4. Svarúpa-tatastha laksana

5. A tíz téma

6. A versek egyenkénti elemzése

E módszereket két nagy csoportba sorolhatjuk. Az elsőbe azok tartoznak, amelyek a Bhágavatam verseit lineárisan veszik végig. Ide tartozó módszerek: 2., 3., 6. Ezekhez kapcsolódóan Sríla Prabhupáda több helyen is lényeges megjegyzéseket tett:

„Az egyetlen elengedhetetlen feltétel a transzcendentális tudomány e nagyszerű könyvének tanulmányozásához az, hogy figyelmesen, lépésről lépésre haladjunk, s ne ugorjunk előre rendszertelenül, mint más, közönséges könyvnél tennénk. Fejezetről fejezetre kell végigolvasnunk, egyiket a másik után. Az eredeti szanszkrit szöveg, annak latin betűs átírása, az egyes szavak jelentése, a fordítás és a magyarázatok olyan rendezőelv alapján követik egymást, hogy az első kilenc éneket elolvasva az ember kétségtelenül Istent megvalósított lélekké válik.

A tizedik ének jellegében különbözik az első kilenc énektől, mert közvetlenül az Istenség Személyisége, Srí Krisna transzcendentális cselekedeteit írja le. Anélkül, hogy áttanulmányozná az első kilenc éneket, senki sem képes arra, hogy befogadja a tizedik ének mondanivalóját. A könyv tizenkét különálló énekből áll, de a legjobb az, ha egymás után, rövid részletekben olvassuk végig.” [1]

„Legfőképpen a tizedik ének szól e transzcendentális kedvtelésekről. Ahhoz azonban, hogy elérkezzünk a lényeghez, fokozatosan, a különféle szintek ismereteit elsajátítva kell haladnunk.” [2]

„Magas szintű lelki téma ez, s a rása táncot csak a paramahamsa szintjét fokozatosan elért felszabadult személyek tudják transzcendentálisan megízlelni. Sríla Vyásadeva ezért lehetőséget ad az olvasónak, hogy lépésről lépésre fejlődhessen a lelki megvalósítás terén, mielőtt valóban megízlelné az Úr kedvteléseit.” [3]

A másik megközelítés az, amelyik adott témák illetve szempontok alapján elemzi e művet. Ide tartozik az 1., a 4., és az 5. módszer. Ezek is nagyon hasznosak, de tapasztalataink szerint inkább akkor, amikor az olvasó már átfogó ismerettel rendelkezik a műről. Most pedig nézzük meg egyenként is e módszerek legfontosabb tulajdonságait!

1. A sambandha-abhidheya-prayojana módszer

E módszerről több helyütt Maga az Úr Caitanya is beszél, az alábbi idézetben pedig kifejezetten a Bhágavatamra vonatkoztatva szól róla:

bhágavatera sambandha, abhidheya, prayojana
catuh-slokíte prakata tára kariyáche laksana

A Srímad-Bhágavatam lényege – a Legfelsőbb Úrhoz fűződő kapcsolatunk (sambandha), ezzel kapcsolatos tetteink (abhidheya) és az élet célja (prayojana) – a Srímad-Bhágavatam catuh-slokínak nevezett négy versében nyilvánul meg. E versek mindent elmondanak. [4]

Az Úr Caitanya elmagyarázta (Cc. Madhya-lílá 25.102-131), hogy a négy fő vers közül az első kettő a sambandhát, a harmadik a prayojanát, a negyedik pedig az abhidheyát írja le. Ahogyan e négy fő verset Sríla Vyásadeva kibontotta a Bhágavatam tizennyolcezer versévé, ugyanúgy a teljes mű is felosztható e három szempont szerint. Az 1-6. ének a sambandha, a 7-10. ének a prayojana, míg végül a 11-12. ének az abhidheya témáját fejti ki. [5]

Ez nem azt jelenti, hogy az első hat ének minden egyes verse csak a sambandháról szól, hanem azt, hogy a legtöbb vers e részben erről a témáról beszél. A sambandhát, csakúgy mint a többi részt, e három szempont szerint szintén fel lehet osztani újabb alrészekre. Ez azt jelenti, hogy a sambandhát is feloszthatjuk sambandha-abhideya-prayojana részekre, ugyanígy az abhideyát és a prayojanát is.

Ezt egy gyakorlati példa segítségével világítjuk meg: Ha valaki főzni szeretne Krisnának, akkor a sambandha jelenti a szükségletek (alapanyagok, eszközök) beszerzését, az abhideya maga a főzés folyamata, míg a prayojana a felajánlás. Természetesen a főzést megelőző sambandha is tovább osztható ugyanezen három részre: az alapanyagok összeírása a sambandha, a bevásárlás az abhideya, a felkészülés a főzéshez pedig (tisztálkodás, ácamana) a prayojana. Ugyanígy ezeket a részeket is tovább lehet bontani.

2. A kérdések és válaszok módszere

Ez a módszer a Bhágavatamban elhangzó párbeszéden alapul. Az Úr Caitanya közvetlenül az átmáráma-vers részletes magyarázata után említi e módszert.

prasnottare bhágavate kariyáche nirdhára
yánhára sravane loke láge camatkára

A Srímad-Bhágavatamot kérdések és válaszok alkotják, s így alapozza meg a végkövetkeztetést. Aki csak hallja e kérdéseket és válaszokat, megdöbben. [6]

Sukadeva Gosvámí saját maga említi, hogy az elhangzó összes kérdésre választ ad:

yad utáham tvayá pristo vairáját purusád idam
yathásít tad upákhyáste prasnán anyáms ca kritsnasah

Óh, király! Arra a kérdésedre, hogyan nyilvánult meg az univerzum az Istenség Személyiségének gigantikus formájából, részletesen válaszolok az említett négy vers elmagyarázásával, s választ adok többi kérdésedre is. [7]

E módszerrel kapcsolatban a magyarázatok során Sríla Prabhupáda több helyütt is nagyon értékes megjegyzéseket tesz:

„Paríksit Mahárája számos kérdést tett fel – néhányat rendkívüli tudásszomjjal -, hogy megtudja mindenről az igazságot, ám a mesternek nem feltétlenül kell a tanítvány kérdéseinek sorrendjében válaszolnia. Sukadeva Gosvámí azonban – aki tapasztalt tanító volt – kivétel nélkül minden kérdésre választ adott azzal a módszerességgel, melyet a tanítványi láncolaton keresztül sajátított el. Paríksit Mahárája egyetlen kérdése sem maradt tehát megválaszolatlanul.” [8]

Ezzel a megjegyzéssel Sríla Prabhupáda két dolgot emel ki:

1. A kérdések és válaszok összessége lefedi az egész Bhágavatamot.

Ez egy nagyon fontos elvi megjegyzés, mivel így a kérdések és az azokra adott válaszok összessége egy teljes rendszert alkot, vagyis nincs olyan kérdés, amire ne kapnánk választ.

2. A válaszok nem feltétlenül ugyanabban a sorrendben hangzanak majd el, mint a kérdések.

Ez fontos formai utalás. A nyugati emberek hajlamosak azt várni, hogy a válaszok ugyanabban a sorrendben következzenek, mint a kérdések. Ez azonban nem feltétlenül így történik. Sukadeva Gosvámí válaszai szisztematikusan emelik Paríksit Mahárája tudatát egyre magasabb szintek felé. Nem várható el, hogy Paríksit Mahárája ezt a rendszert előre ismerve, már a kérdéseit is ennek megfelelően tegye fel. Ettől függetlenül azonban vannak olyan részek a Bhágavatamban, ahol ugyanabban a sorrendben kapjuk meg a válaszokat, ahogy a kérdések elhangzottak.

A kérdések és válaszok kapcsán – mivel ezek egy beszélgetés során hangzanak el – az egyik legfontosabb alapelv a hallgató érdeklődésének fenntartása. Ezért gyakran előfordul, hogy egy adott válasz valamely résztémáját alaposabban szeretné megismerni a kérdező, mivel érdeklődését nem elégítette ki az addigi magyarázat. Ekkor válaszul az adott téma részletesebb kibontása következik, és csak ez után tér vissza a mondanivaló az eredeti mederbe. Emellett sokszor nem csak egyetlen helyen kapunk választ egy adott kérdésre, hanem gyakran több, egymástól akár jelentős távolságra lévő részben, egyre részletesebben kifejtve. Néha azt is láthatjuk, hogy több kérdésre egyetlen részben összefonva kapjuk meg a válaszokat.

Ezen kívül a kérdező és a beszélő szükséges tulajdonságairól is hallhatunk:

„Amikor a kérdező és a beszélő egyaránt őszinték, kérdéseik és válaszaik nagy elégedettséget okoznak. (…) Maitreyát nagyon elégedetté tették Vidura kérdései, mert azok egy őszinte, fejlett bhakta kérdései voltak, s nagy kedvet kapott tőlük arra, hogy válaszoljon. Amikor azonos gondolkodású bhakták transzcendentális témákról beszélnek, az elhangzó kérdések és válaszok mindig nagyon áldásosak és lelkesítőek.” [9]

Forrás: Premamoya dása, Saci-suta dása Tanulmányi kalauz a Srímad-Bhágavatam első és második énekéhez. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, 2004. 25-28. oldal

Idézetek:

[1] Bhág. 1. ének Előszók 1, p. xx.

[2] Bhág. 1.1.1 magy., p. 37.

[3] Bhág. 1.1.1 magy., p. 38.

[4] Cc. Madhya-lílá 25.102, p. 1181.

[5] Sríla Bhaktividyá Púrna Mahárája lecke, 2002.09.08., Budapest

[6] Cc. Madhya-lílá 24.319, p. 1157.

[7] Bhág. 2.9.46, p. 476.

[8] Bhág. 2.8.29 magy., p. 396.

[9] Bhág. 3.25.4 magy., pp. 288-289.