Rövid, de velős indiai történet.

“Egyszer Yama, a poklok legendás királya gonosz tetteiről faggatott egy pokolra jutott embert, és megkérdezte tőle, hogy találkozott-e a Mennyek három küldöttével. Az ember azt válaszolta:

- Nem, Uram, semmilyen mennyei küldöttel nem találkoztam.

Yama erre megkérdezte tőle, hogy látott-e öregembert, aki meggörnyedt a kortól, és botra támaszkodva járt. Az ember azt válaszolta neki:

- Igen, Uram, gyakran találkoztam ilyen emberrel.

Ekkor Yama azt mondta neki:

- Azért szenveded most ezt a büntetést, mert nem ismerted fel az öregemberben az égi követet, akit azért küldtek, hogy figyelmeztessen, változz meg, mielőtt te is megöregszel.

Yama újra megkérdezte, hogy találkozott-e szegény, társtalan emberrel. Azt a választ kapta:

- Igen, Uram, gyakran találkoztam ilyen emberrel.

Ekkor Yama azt mondta az embernek:

- Azért kerültél erre a helyre, mert nem ismerted fel ebben a beteg emberben az égi követet, akit azért küldtek, hogy figyelmeztessen saját betegségedre.

Yama még egyszer megkérdezte, hogy látott-e valaha halottat. Az ember azt válaszolta:

- Igen, Uram, gyakran voltam a halál jelenlétében.

Yama erre azt mondta neki:

- Azért jutottál idáig, mert nem ismerted fel ezekben az emberekben a Mennyek követeit, akiket azért küldtek, hogy figyelmeztessenek. Ha felismerted volna őket, és megfogadtad volna figyelmeztetésüket, megváltoztattad volna életviteledet, és nem kerültél volna erre a helyre.”

“…a születés, halál, öregség és betegség okozta gyötrelem felismerése; … az önmegvalósítás fontosságának felismerése; az Abszolút Igazság utáni filozófiai kutatás – mindezeket tudásnak nyilvánítom, s ezen kívül minden tudatlanság.” (Bhagavad-gítá 13.8-12)

Részlet A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada e versekhez fűzött magyarázatából:

“Az embernek törekednie kell arra, hogy megértse, milyen gyötrelemmel jár a születés, a halál, az öregség és a betegség. A védikus irodalom számos könyve ír a születésről. A Srímad-Bhágavatam például nagyon szemléletesen ecseteli a még meg nem született embrió világát, helyzetét az anyaméhben, szenvedését stb. Alaposan meg kell értenünk, hogy megszületni rendkívül fájdalmas dolog. Amiatt, hogy elfelejtjük, mennyit szenvedtünk az anyaméhben, egyáltalán nem próbálunk megoldást keresni az ismétlődő születés és halál problémájára. A halál ehhez hasonlóan szintén sok fájdalommal jár, s a hiteles szentírások erről is szólnak. Ezekről a témákról beszélni kell. A betegségről és öregségről mindenki tapasztalatot szerezhet az életben. Senki sem kíván megbetegedni vagy megöregedni, ám ezt senki sem kerülheti el. Amíg a születés, a halál, az öregség és a betegség okozta szenvedés felismerésével nem teszünk szert pesszimista felfogásra az anyagi léttel kapcsolatban, addig nincs, ami előrelendítene bennünket a lelki élet fejlődésének útján.”