Kétféle élőlény van. A legtöbbjük örökké felszabadult, míg néhányuk örökké feltételekhez kötött. Az örökké feltételekhez kötött lelkekben nagyon könnyen kifejlődik a vágy, hogy uralkodjanak az anyagi természet fölött. Az anyagi kozmikus teremtés azért nyilvánul meg, hogy kétféle lehetőséget biztosítson számukra. Az egyik lehetőségük az, hogy az anyagi világ fölötti uralomra vágyva cselekedjenek, a másik lehetőség pedig az, hogy visszatérjenek Istenhez.
A kozmikus megnyilvánulás visszavonása után a legtöbb feltételekhez kötött lélek a misztikus álomban szendergő Istenség Személyisége, Mahá-Visnu létébe olvad, hogy aztán újra megteremtődjön a következő teremtéskor. Néhány feltételekhez kötött lélek azonban, aki hallgat a transzcendentális hangra, melyet a védikus irodalom képvisel, képes visszatérni Istenhez, s így a feltételekhez kötött durva és finom anyagi test elhagyása után megkapja eredeti lelki testét.
Az anyagi, feltételekhez kötött testek azért jönnek létre, mert az élőlények elfelejtik kapcsolatukat Istennel. A kozmikus megnyilvánulás fennállása idején azonban lehetőséget kapnak arra, hogy a kinyilatkoztatott írások segítségével — amelyeket végtelen kegyesen az Úr állított össze különféle inkarnációiban megjelenve — visszatérhetnek eredeti helyzetükbe. E transzcendentális írások olvasása és hallgatása még az anyagi lét feltételekhez kötött állapotában is segít az embernek, hogy felszabadulhasson.
Minden védikus írás fókuszában az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgálat áll, s amint az ember egyedül erre koncentrál, egyszerre megszabadulhat a feltételekhez kötött élettől. A durva és finom anyagi testeket kizárólag a feltételekhez kötött lélek tudatlansága hozza létre, ám amint valaki eltökélten végzi az Úr odaadó szolgálatát, alkalmassá válik arra, hogy megszabaduljon a feltételekhez kötött állapottól.
Az élőlények élvezetet keresnek, de nem ismerik minden vonzódás legfelsőbb forrását. A védikus himnuszok mindenkinek elmondják: minden öröm legfelsőbb forrása az Istenség Személyisége. Aki olyan szerencsés, hogy elsajátítja ezt a tudást egy olyan transzcendentális írásból, mint amilyen a Srímad-Bhágavatam, az elnyeri az örök felszabadulást, hogy elfoglalja eredeti helyét Isten birodalmában.
(A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda: Srímad Bhágavatam. Az 1. ének 10. fejezet 6. vers magyarázatából)







Mindannyiunk életében akik meghallották az Abszolut Igazságot,megértették és elfogadták,de jól tudjuk,hogy az ELSŐ lépést mégsem mi hanem az UR Tette meg felénk.
NEM HISZEM,hogy van olyan aki meghallja az Abszolut Igazságot és AZ nem indit el benne valamit.
Vagyis ki az az ostoba az aki miután már hallotta az Abszolut Igazságot az azon fog gondolkodni,hogy a két lehetőség közül melyiket válassza.
Ám az Igazság elfogadása sajnos nem egyszerre hanem életeken keresztül történik,szép fokozatosan.