Felelős-e a darwini elmélet a modern világ problémáiért? Csak részben.

Két szélső állásponttal találkozhatunk a darwini elmélet és az annak nyomán született felfogások társadalomra, emberiségre gyakorolt hatásáról. Az egyik, a darwinizmussal szemben szigorúan kritikus – és túlzó – felfogás jóformán a világ minden baját a darwinizmusnak, az evolúcióelméletnek akarja tulajdonítani. Nagyjából ezt a megközelítést képviseli könyveiben és filmjeiben Harun Yahya (Adnan Oktar) török nemzetiségű, iszlám vallású szerző.  A darwinizmus általa megfogalmazott természettudományos kritikájában sok megfontolásra méltó van. Ugyanakkor a társadalmi kihatásokra vonatkozó megközelítése (mely szerint még az iszlám terrorizmusért is az evolucionizmus lenne e felelős) nyilvánvalóan túlzó és igazságtalan, mert nem veszi figyelembe a társadalmi jelenségek, folyamatok hátterében meghúzódó okok sokrétűségét, szerteágazó voltát, egymásra való hatását.

Vannak, akik mindezzel élesen szemben állva azt a nézetet képviselik, hogy az evolúcióelméletnek nincsenek világnézeti, illetve társadalmi következményei, vagy ha vannak, akkor e hatások nem tekinthetőek hátrányosnak, esetleg inkább előnyösek.

A vaisnava filozófia szemszögéből nézve téves az a nézet, amely szerint a fajok létrejöttéhez csak természeti folyamatok, főként a mutációk és a természetes kiválogatódás vezetett volna. Napjainkban pedig a tudományos közösségben is vannak, akik megkérdőjelezik e tudattalan folyamatok „kreatív” képességét.

A tág értelemben vett evolúciós szemlélet ugyanakkor széles körben elterjedt globális társadalmunkban. Ennek sok változata van, amelyeket ontológiai (lételméleti) szempontból két nagy kategóriába sorolhatunk. Az egyik szerint egy természeten túli értelem közrejátszott az élet és/vagy a fajok megjelenésében. A másik megközelítés viszont azt mondja, hogy sem az élet, sem a fajok létrejöttéhez nem volt szükség értelmes beavatkozásra, hanem minden irányítatlanul zajlott, véletlenek, természeti törvények és folyamatok révén.

Az eredetmagyarázatok három nagy csoportba is beoszthatjuk. (1) Az egyik szerint Isten szándéka szerint, valamilyen teremtési folyamat révén, kész formában jelent meg az élővilág. (2) A másik szerint Isten evolúció útján, kisebb vagy nagyobb lépésekben „fejlesztette ki” az élőlényeket. (3) A harmadik nézet szerint pedig Istenre nincs szükség a magyarázathoz, spontán evolúció történt.

E harmadik nézet szoros rokonságban van a materialista, ateista világnézettel, annak egyik eleme. Ha a materialista világnézetet felelősnek tekintjük például a fogyasztói szemlélet, a „civilizációs mohóság” elterjedéséért, akkor ebben a naturalista evolúciós szemlélet is szerepet játszott – ha kizárólagosan természetesen nem is tehető felelőssé érte.

A történelmet tekintve elmondható, hogy a hagyományosan vallásos társadalmak mértékletesebben éltek, mint például napjaink nyugati (és fogyasztói szokásaikban nyugatiasodó keleti) társadalmai. Vagyis úgy tűnik, összefüggés rajzolódik ki egy társadalom transzcendenciához és eredetkérdésekhez való viszonya, valamint az adott társadalmak tagjainak életvitele között. Azokban a társadalmakban, amelyekben az élet (legtöbbek számára) elfogadott végső célja valamilyen belső, szellemi, lelki fejlődés, illetve a halál utáni sikeres továbblépés volt, ott kevésbé merültek el a materiális javak felhalmozásában vagy habzsolásában. Ellenben egy olyan társadalomban, ahol jelentős azok száma, akik szerint a világ és az élet csak anyagi okok eredményeként jelent meg, ott az élet célját is sokan materiális módon fogalmazzák meg: evilági célokban, testi élvezetekben keresik az elégedettségüket, földi síkon igyekeznek boldogságukat beteljesíteni. Ez pedig értelemszerűen a környezet nagyobb mértékű kihasználásához és a vallások által isteni eredetűnek tekintett erkölcsi törvények jelentőségének csökkenéséhez vezet.

A darwini elképzelés nem vezet szükségképpen materializmushoz, de a fajok eredetének magyarázatából már kiiktatja Isten közvetlen szerepét. Charles Darwin könyve zárómondatában csak annyi lehetőséget enged Istennek, hogy egy vagy több egysejtű életformába belelehelhette az életet, amely(ek)ből aztán minden kifejlődött. Sok későbbi követője azonban már ezt is túl soknak tartotta/tartja, és azt feltételezi vagy állítja, hogy az élet legegyszerűbb formái is felsőbb akarat nélkül jelentek meg. Ugyanakkor jelentős világnézeti szerepet tulajdonítanak a darwinizmusnak, amely lehetővé tette, erősítette materialista meggyőződésüket. Ahogy az oxfordi Richard Dawkins híressé vált mondatában megjegyezte: „Darwin tette lehetővé, hogy intellektuális elégedett ateistákká váljunk”.

A darwinizmus tehát legalábbis részben elősegített a materialista-ateista nézetek erősödését, terjedését. A materialista filozófia pedig sokak szerint – és a védikus filozófia szerint is – hozzájárul a materialista életvitelhez, amely, ha tömeges méreteket ölt, kihat a bolygónk környezeti állapotára és az emberiség morális magatartására is.

Vagyis nem mondhatjuk, hogy „Darwin felelős mindenért”, ugyanakkor azt sem állíthatjuk, hogy a darwinizmusnak semmiféle hatása nem volt kora és a későbbi időszakok világképére és kultúrájára. Az igazság tehát – mint ahogy gyakran – ez esetben is középen van.

Tasi István
2013. február 17.