Mit tanítanak a védikus írások e szőrös házikedvencekről?

Az ősi indiai társadalomban a magasabb, értelmiségi réteghez tartozó családokban macskát – és kutyát – nem tartottak a lakásban, mert a szőrük hullása és anyagcserefolyamataik miatt úgy tartották, hogy beszennyezik a lakást. Az elmúlt évszázadokban a nyugati befolyás miatt már Indiaszerte tartanak kutyát és macskát háziállatként, városban és falun egyaránt – bár a konvenciókhoz jobban kötődő papi (bráhmana) családokban még mindig nem megengedett az állatoknak, hogy bemenjenek a lakószobákba.

India szent könyvei, a Védák szerint minden élőlény szellemi lélek, aki testek sokaságán vándorol keresztül – így valamikor korábban mi magunk is lehettünk macskatestben. A leginkább tisztelt állat a tehén, de egy macska megölése is tilos a hinduizmusban. Ha egy hindu mégis megöl egy macskát, a hagyomány szerint el kell zarándokolnia Kási városába, és ott egy kis aranyból készült macskaszobrot kell adományoznia a templomnak.

A háziállatok iránti szeretet védikus szemszögből nézve természetes, ám mindez a Legfelsőbb Lélek és a parányi egyéni lelkek közötti szeretet halvány visszfénye csupán – az élet célja, hogy ezt az eredeti lelki szeretetünket visszanyerjük.

A somogyvámosi Krisna-völgy környékén sok kóbor macska él. Mivel sok egér és pocok tanyázik itt, gyakran látni a föld alatti birodalmukba vezető lukak mellett leselkedő és vadászó cicákat, akik sikeresen teljesítik ősi feladatukat.  Gyakran jelennek meg kiscicák is az itt lakók háza környékén. Sajnos néha a rókák egyet-egyet elkapnak közülük, vagy megkurtítják a farkukat… Krisna-völgy lakói házaik körül tejjel és megszentelt ételfinomságokkal gondoskodnak a kis jövevényekről – tanításaik szerint így ezek a cicák nagy lelki fejlődésre tesznek szert, és következő életükben már jószívű emberekként fognak újjászületni.

Sok tanító indiai történetben is szerepelnek a macskák. Az egyik hasonlat szerint nagy különbség van aközött, hogy mit érez egy kiscica az anyja szájában, és mit érez ott egy egér. A kicsi számára az anyja szája védelmet jelent, míg a rágcsáló számára ez maga a végzet. Éppen így a lelkileg tájékozatlan ember számára a halál ijesztő, míg egy lelkileg felvilágosult ember számára ez csak átlépés egy következő, magasabb rendű állapotba.