A monoteista vallások szerint minden, amit magunk körül látunk, közvetve vagy közvetlenül Isten akaratából létezik: a Nap, a Hold, a csillagok, a kövek, a folyók és az élet minden formája. Tőle származnak a fizika és a kémia törvényei, valamint a világot igazgató, mélyebben húzódó törvényszerűségek is. Ezt a látásmódot képviseli a Bhagavad-gítá is, amelyben Krisna (Isten) így szól:
„Nincsen olyan mozgó vagy mozdulatlan lény, ami létezhetne Nélkülem. (…) Minden fenséges, gyönyörű és dicsőséges teremtmény pompám szikrájából születik csupán. Énem parányi töredékével áthatom és fenntartom ezt az egész univerzumot.” (10.39, 41-42)
Bár az ateizmus képviselői nem tudnak lábon álló választ kínálni az anyag, az élet és a természeti törvények eredetére, mégis megkérdőjelezik Isten létét. Ilyen kétkedő volt Carl Sagan is, az 1996-ban elhunyt csillagász, népszerű ismeretterjesztő. Elhíresült feltételezése szerint „a kozmosz minden, ami valaha volt, van és lesz”.
A Korok és démonok című könyvében Sagan egy példázatot ír le, amelyet néhányan úgy értelmeznek, mint az Istenben való kétkedés illusztrációját. A képzeletbeli sztori szerint Sagan azt állítja egy barátjának, hogy egy sárkány lakik a garázsában. Amikor azonban a barátja látni szeretné a különös állatot, ő azzal tér ki ez elől, hogy ez egy láthatatlan és a levőben lebegő sárkány – ezért még lábnyomokat sem hagy maga után.
Teológiai szempontból egyértelmű, hogy miért megtévesztő ezt a hasonlatot Isten létének kérdésével kapcsolatba hozni. Egy példázat akkor hasznos, ha az érzékeltetésre használt példa minél több párhuzamos vonást tartalmaz azzal, amit demonstrálni szeretne. Azonban míg a gondolatkísérletben szereplő sárkány semmilyen nyomot nem hagy a valóságon, a teista felfogás szerint minden, ami létezik, az Isten létezésének a következménye, mondhatni keze nyoma. Még az emberek által létrehozott dolgok is csak azért létezhetnek, mert az elkészítésükhöz szükséges értelemmel Isten ruházta fel őket. Egy, a hívők szerint milliárdnyi jelenséget előidéző lényt teljesen indokolatlan és logikátlan egy semmilyen nyomot nem produkáló lényhez hasonlítani.
A Krisna-tudat védikus írásokon nyugvó tanítása szerint amellett, hogy a minket körülvevő világban fel lehet fedezni Isten kéznyomát, személyes kapcsolatba is lehet kerülni Vele. Ám ez általában nem sikerül azonnal: „Azok, akik nem tökéletesek a szolgálatban és nem mentesek teljes mértékben minden anyagi szennyezettségtől, nem láthatnak meg könnyen Engem.” (Bhág. 1.6.21)
Vajon át lehetne formálni Carl Sagan sárkányos paraboláját olyan módon, hogy hívebben tükrözze a védikus filozófiát? Próbáljuk meg.
Él egy különleges sárkány valahol, egy magasan fekvő Garázsban (ha létezik mélygarázs, akkor lennie kell magasgarázsnak is). Ez a sárkány szuperintelligens és mindenható. Ahogy a közönséges sárkányok tüzet szoktak lehelni, ő képes univerzumokat kiárasztani magából. Egyszerűen csak elképzeli, hogyan épüljön fel az anyagból álló világ, és abban a pillanatban az univerzum már manifesztálódik is, az anyag különböző fajtáival, valamint az ezeket működtető szabályszerűségekkel. Az elektronok ennek a lénynek az akaratából járják fickándozó táncukat az atommag körül, a kémiai elemek neki engedelmeskednek, amikor a rájuk jellemző reakciókban vesznek részt, és minden egyes sejt magjában az ő aláírása olvasható a DNS-molekulába csomagolt információ formájában.
Szelíd sárkányunk elevenszülő: sárkánybébik milliárdjai is születnek tőle. Ezek egy része hűtlenül otthagyja a Határtalan Garázs világát, és elröpül az anyag birodalmába, ahol növényi, állati és emberi jelmezek sokaságát ölti magára. Az emberi ruhát viselő sárkánybébik különleges szoftvert is kapnak, amely lehetővé teszi, hogy intelligensen gondolkodjanak, akár világi élvezetük fokozása, akár a végső kérdések utáni kutatás érdekében.
Az emberruhás sárkánybébik világában az a hír járja, hogy Atyjuk egy Magasgarázsban él, és ha valaki nagyon elszánt, akkor találkozhat is vele. Ehhez azonban hőssé kell válni, próbatételek sokaságát kell teljesíteni. Ha valaki vállalkozik erre az utazásra, akkor először is meg kell bíznia abban a Térképben, amely az útvonalat ábrázolja, és azokban, akiktől a Térképet kapta. Ezután ki kell kászálódnia a Lustaság és Tehetetlenség Mocsarából, majd fel kell öltenie az Felelősségvállalás és Eltökéltség Páncélját. Mindkét lábát ki kell szabadítania a Látszólagos Kényelem kelepcéjéből, és fel kell húznia az Erőszakmentesség Magasszárú Csizmáját, amely lehetővé teszi, hogy még egy hangyának se ártson feleslegesen.
Ezt követően magához kell vennie a Szerénység és Tisztelet kardját, amellyel ki kell vágnia a Durvaság és Udvariatlanság tüskés bozótosát. Szemébe kell néznie a Büszkeség Óriásának, majd minden erejét megfeszítve ki kell rántania alóla a szőnyeget. A Halogatások és Kifogások Hálójából ki kell szabadítania és szabadon kell engednie az Őszinteség Harcsáját. Ezután még a Kéjsóvárság Magakellető Boszorkányának is ellent kell tudnia állnia. Útja során be kell gyógyítania a Gyengeségek Fekélyeit, továbbá a Kihívások Szigetén talpra kell állítania a Türelem Homokóráját, valamint meg kell találnia és ki kell nyitnia az Erények Varázsládikáját.
Miközben az Illúzió Örökké Villódzó Képernyője mellett halad el, a hősnek képesnek kell lennie rá, hogy elfordítsa róla a tekintetét. Át kell úsznia a Csalfa Vágyak Hínáros Tavát, később pedig, mikor az Ígéretek Óceánjához ér, az Önfejűség Ladikját elutasítva fel kell szállnia az Összefogás Sokevezős Bárkájára. A Hitetlenség Katonáival megküzdve meg kell szereznie és magasba kell emelnie a Lelki Győzelem Zászlaját, amelynek csillogó selymére a sárkányapuka dallamos neve van ráhímezve. Végül ki kell érdemelnie és a Kitartás Angyalától meg kell kapnia a Szeretet Aranyszínű Garázskulcsát.
Mindezek után megpillanthatja a Garázs Urát, akinek a teste nem ormótlan, hanem tökéletesen arányos; bőre nem pikkelyes, hanem bársonyos; nem üvölt, hanem lágyan énekel; nem szaga van, hanem elbűvölő illata – vagyis egyetlen sárkányhoz sem hasonlít…
Valamelyik elkövetkező életében talán Carl Sagan is e lény keresésére indul – hiszen a földönkívüli élet megszállott kutatója volt. Reményt ad erre, hogy 1977-ben a Newsweek egyik riportere így foglalta össze Sagan életfilozófiáját: „Valahol valami csodálatos dolog arra vár, hogy megismerjük”.