Egységes-e tudósok világnézete?
.Nem. A tudományos közösségen belül különböző világnézetű kutatók dolgoznak együtt...

2013. február 2-án egy filmklub keretében került sor “A természet IQ-ja” film vetítésére. Ezt követően a közönség kérdéseire válaszoltam, mint a film egyik közreműködője. Az egyik résztvevő többek között azt a kérdést fogalmazta meg, hogy vajon mennyire általános a materialista világkép melletti elkötelezettség a tudományos közösségen belül.

Nyilvánvaló, hogy a tudományon belül sokféle világszemléletű ember dolgozik együtt, így erre a kérdésre csak részletes felmérések alapján lehet válaszolni. Ilyen kutatás eredménye jelent meg például 1998-ban a Nature folyóiratban, amely szerint az Amerikai Tudományos Akadémia tagjainak 7%-a hisz egy személyes Istenben. A Pew Kutatóközpont 2009-es felmérése során pedig a világ legnagyobb akadémikus közössége, az “American Association for the Advancement of Science” tagjait kérdezték meg. Az eredmény: a megkérdezett tudósok 33%-a hisz Istenben, 18%-a egy magasabb erőben, 41%-uk pedig ezek egyikében sem. Érdekes mindezt összehasonlítani az amerikai össztársadalom jelentősen eltérő adataival. Ugyanezen kutatás szerint a széles társadalom 83%-a hisz Istenben, 12%-a egy magasabb erőben, és csupán 4% tagadja mindkettő létezését.

A tudományos közösségen belül egymás mellett élő világképekre vonatkozóan még évekkel ezelőtt egy egyszerű kategorizálást fogalmaztam meg. Hogy mely kategóriába hányan, illetve milyen arányban tartoznak, az a helytől, időtől, vizsgált közösségtől függően változik. A felosztást magát is tovább lehetne finomítani, ugyanakkor véleményem szerint a létező hozzáállások áttekintését ez a kategorizálás is elősegíti.
———————————————————————————————————————————–
A tudomány művelői között többféle világnézet képviselőit is megtalálhatjuk. Vannak közöttük (1) ateisták; (2) vannak a végső kérdésekben állást nem foglalók; (3) és vannak olyanok, akik egy felsőbb értelem létezését vallják. E gondolkodási típusokba tartozók aránya korszakonként és országonként változó.

(1) A meggyőződéses ateisták némelyike azt próbálja elhitetni a világgal, hogy a tudomány alátámasztja, vagy igazolja a materialista világképet. A megrögzött ateisták (köztük egyes „szkeptikusnak” nevezett kutatók) „tudományos” retorikát alkalmazva egyféle ateista hittérítést folytatnak. Ők azok, akik sajátos ideológiájuk terjesztéséhez álarcként használják a tudományt, és azt próbálják bizonygatni, hogy nem létezhet semmiféle, világunk felett álló tudat. (Az ilyen szemléletű kutatók közé tartozik például Richard Dawkins.) Ha nagylelkűen mégis megengedik egy felsőbb értelem létezésének lehetőségét, akkor próbálják minimalizálni a világ keletkezésében betöltött szerepét, és minél jobban eltávolítani ettől a világtól. Ezek a gondolkodók kétségbeesetten, mindenáron tagadják azt a lehetőséget, hogy egy felsőbb értelem közvetlen kapcsolatban állhatott és állhat az élővilággal. Tiltakozásukban feltehetően szerepet játszik az az emberi tényező, hogy ha elfogadnák egy ilyen felsőbb értelem létét, akkor valamilyen módon az egyéni életükben is viszonyulniuk kellene ehhez a lényhez, amitől vélhetően idegenkednek.

E tudósok erős hangjának és hatékony propagandájának köszönhető, hogy a tudósközösségen és a nagyközönségen belül is sokan úgy vélik, hogy a tudomány megcáfolta vagy „legyőzte” a vallást, vagyis a materialista világmagyarázat minden fontos kérdésre végleges, bizonyított választ szolgáltatott.

A Pew Kutatóközpont felmérése szerint a tudósok 87%-a úgy gondolja, hogy az emberek és más élőlények pusztán olyan természeti folyamatok révén alakultak ki, mint a természetes szelekció. (Az amerikai közvéleménynek csak 32%-a ért egyet ezzel az állítással.)

Az evolúcióelmélet materialista változata mellett elkötelezett tudósok egy része feltehetően csak “az árral sodródva”, automatikusan fogadja el a véleményformáló tudósok álláspontját. Részben azért ragaszkodnak az evolúciós szemlélethez, mert ezt „örökölték” az előző tudósnemzedéktől, ezt hallották befolyásos kollégáiktól és a tanáraiktól. Passzívan követik az uralkodó koncepciókat, és a tekintélytiszteletből adódóan fel sem merül bennük, hogy egy széles körben elfogadott hipotézis sok tekintetben hibás lehet.

(2) A tudósok következő kategóriájába azok tartoznak, akik nem foglalnak határozottan állást az eredetkérdések vonatkozásában (legalábbis nyilvánosan). Általában csendesen végzik a saját szűk tudományterületükkel kapcsolatos munkájukat, és nem ártják bele magukat a „nagy kérdések” eldöntésébe. Egy olyan csendes közösséget alkotnak, amelynek tagjai véleményük megtartásával, határozatlanságukkal – vagy érdektelenségükkel – éltetik tovább az uralkodó elméleteket. Ennek a magatartásnak több oka lehet. Elképzelhető, hogy bár egy kutató ismeri a különböző álláspontokat, egyszerűen a kényelem kedvéért „alkalmazkodik” az aktuális nézetekhez, nem vállalkozik arra, hogy felhívja a figyelmet a megalapozatlan következtetésekre és a megválaszolatlan kérdésekre. Nem akar „ujjat húzni” a bevett gondolkodásmód többségben lévő képviselőivel. Az is lehet, hogy egy tudós valóban nem tud végleges álláspontra helyezkedni a világ és az élet keletkezésének mikéntjére vonatkozóan. Az ilyen agnosztikus, kétkedő emberek alapvetően nem bánják, ha van egy intelligens tervező, és azt sem bánják, ha nincs. Egyik álláspontot sem látják bizonyítottnak, vagy eleve megválaszolhatatlannak tekintik a kérdést, ezért tartózkodnak a véleményformálástól. Nem tiltakoznak nyíltan a tudomány ateista felfogása ellen, ugyanakkor a tervezettség gondolatát sem támadják.

(3) A harmadik fő kategóriába tartozó tudósok kifejezetten meg vannak győződve róla, hogy a világunk felett egy hatalmas értelem áll. Közöttük vannak olyanok, akik szerint e felsőbb intelligencia, vagy Isten létének kérdése csupán a hit területére tartozik. Abban is különbségek vannak közöttük, hogy milyen mértékű szerepet tulajdonítanak e végső értelemnek: csupán az univerzum kezdeti feltételeit állította be, vagy szerepet játszott például az élet, illetve a fajok létrehozásában is. Vannak továbbá olyan kutatók is, akik szerint a természet fizikai, kémiai és biológiai jellegzetességei egyaránt és kifejezetten egy magasabb rendű értelem létezését valószínűsítik, és  mindaz, amit a tudomány “természet” néven tanulmányoz, e legfelsőbb lény egyedülálló gondolatainak és cselekvésének lenyomata.

Tasi István
2013. február 3.

Írj kommentet! (Max. 500 karakter)

Ha nem értjük,
honnan származunk,
nem tudjuk,
hogyan éljünk.