Különböző korok kutatói hangot adtak izgalmuknak, amit a természet rendezettsége váltott ki belőlük.
Nikolaj Kopernik (Nicolai Copernicus) (1473—1543): „Állandó megfigyelés, valamint a világ szerkezetének isteni bölcs rendjével fenntartott értelmi kapcsolat következtében ki ne csodálkoznék el mindenek Teremtőjének nagyságán.”
Johannes Kepler (1571—1630): „Az asztronómia (csillagászat) művelése: olvasás Isten gondolataiban.”
„A (fizikai) törvények belül esnek az emberi szellem felfogóképességén; Isten azt kívánta, hogy felismerjük őket.”
„Köszönöm Néked, Úr Isten, mi Teremtőnk, hogy megengeded nekem, hogy lássam a szépséget teremtési művedben.”
Walter Heitler, elméleti fizikus: „Az ellentmondás (tudomány és hit között) szóba sem jöhet. Ami a tudományból újra meg újra következik, világos jelzés Isten tevékenységére, amely oly erősen érzékelhető, hogy Kepler ezt merészelte mondani (számunkra tűnik ez merésznek, nem az ő számára): csaknem kezével érintette Istent a világegyetemben. “
Isaac Newton (1642—1727): “A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem.”
Gottfried Wielhelm Leibniz (1646—1716): „A rend, a szimmetria, a harmónia elbűvöl bennünket… Az Isten maga a tiszta rend. Ő az egyetemes harmónia megteremtője.”
Rudjer Boskovic (Ruggiero Boscovich) (1711—1787): „A legmélyebb filozófiai intelligencia és tudomány elválaszt hatatlanok egy vallásos világkép tó’l.” Boskovic csillagász, matematikus és fizikus volt.”
Karl von Línné (Carolus Linnaeus) (1707—1778): „Láttam az örök, végtelen, mindentudó, mindenható Istentől való jelenségeket, és tisztelettel térdre estem Előtte.”
William Herschel (1738—1822): „Minél fejlettebb a tudomány, annál nehezebb elvetni egy teremtő és mindenható bölcsesség örök létezésének nyilvánvalóságát.”
André Marie Amp (1775—1836): „Isten létének legmeggyőzőbb bizonysága … az a nyilvánvaló harmónia, amely a világegyetem rendjét fenntartja, és amelyben az ott élő lények megtalálják mindazt, … amire szellemi és fizikai fejlődésükhöz szükségük van.”
Hans Oersted (1777—1851): „Minden alapos természetkutatás Isten érzékeléséhez vezet…”
Karl Friedrich Gauss (1777—1855): „Midőn végső óránk eljön, kimondhatatlan nagy örömben lesz részünk, olyan örömben, mely felől korábban, munkánk során csak előérzetünk volt.”
Jons Jacob Berzelius (1779—1848): „Minden szerves anyagokkal kapcsolatos dolog olyan bölcs célszerűségre mutat, amely valami felsőbbrendű értelemtől származik…”
Michael Faraday (1791—1867) vegyész és fizikus
Heinrich Maedler (1794—1874) csillagász: „A természet komoly kutatója nem tagadhatja Istent.”
„Annak, aki mélyen belenézett Isten műhelyébe, és alkalma volt megcsodálni az örök bölcsességet, térdet kell hajtania a legmagasabb szellem előtt.”
Charles Lyell (1797—1875): „Bármely irányban indulunk el kutatásainkban, mindenütt egy alkotó értelemnek — gondoskodásának, bölcsességének és hatalmának legtisztább bizonyságát fedezzük fel.”
Justus Von Liebig (1803—1873): „Csak azok, akik megkísérlik, hogy olvassanak abból a hatalmas könyvből, melyet mi természetnek hívunk, fogják ténylegesen megismerni a Teremtő nagyságát és végtelen bölcsességét.”
Prescot James Joule (1818—1889): „A jelenségeknek olyan nagy változatosságával találkozunk, amely érthető nyelven beszél a természet nagy építészének bölcsességéről és áldott kezéről.”
William Thompson, később Lord Kelvin (1824—1907): „Intelligencia és jóakaratú szándék meggyőző bizonyságai vesznek körül bennünket, mutatják nekünk a természet teljességét egy szabad akarat munkáján keresztül, és tanítják nekünk, hogy minden élőlény egy örök teremtő-kormányzótól függ.”
Walter Nernst (1864—1941), Nobel-díjas (1920): „A fizikában dolgozni annyit jelent, mint Isten alkotását szemlélni.”
Johannes Reinke (1849—1931) botanikus, filozófus: „A természet nem úgy jelenik meg előttünk, mint vak erők káosza, nem úgy, mint energiának és anyagi részecskéknek a kusza keveréke; éppen ellenkezőleg, nyilvánvaló rend van benne. A bolygónkon tévelygő emberek számára Isten lényege mély titok marad, mindazáltal a természet megfigyelése nem hagy kétséget az Ó létezésének valósága felől, amely egyszerre transzcendens és immanens. „“
Ernest Rutherford (1871—1937), Nobel-díjas (1908): „Azok az emberek, akik nem tudományos munkát végeznek, abban a félreértés ben élnek, hogy a tudósnak széles körű ismeretei következtében vallástalannak kell lennie; ellenkezőleg, a mi munkánk Istenhez közelebb visz bennünket.”
Max von Laue (1879—1960), Nobel-díjas (1914): „A legjobb fizikusok mindig mélyen hitték, hogy a tudományos igazság bizonyos értelemben Isten megpillantása.”
Robert Millikan (1868—1953), Nobel-díjas fizikus (1923): „Akik keveset tudnak a tudományról, és akik keveset értenek a valláshoz, vitatkozhatnak egymással, és akik figyelik őket, azt gondolhatják, hogy ez a tudomány és a vallás közti vita, de valójában csak a tudatlanság két formája közti összeütközés.”
Arthur Compton (1892—1962), Nobel-díjas fizikus (1927): „A vallással való összeütközés helyett a tudomány a vallás szövetségesévé lett. A természet fokozódó megismerésével a természet Istenéről is tanulunk, és arról a szerepről, amelyet mi játszunk a kozmosz drámájában.”
Paul Sabatier (1854—1941), Nobel-díjas vegyész (1912): „Csak a tudomány vagy a vallás terén iskolázatlan emberek gondolhatják azt, hogy ez a kettő szemben áll egymással.”
Alexis Carrel (1873—1944), Nobel-díjas orvos (1912): „Az emberi lénynek küzdő lelkűnek is kell lennie…, hogy fényt kutasson a világ sötétjében…, hogy vágyjon megragadni az Univerzum láthatatlan alapját.”
„Az emberi lénynek ugyanúgy szüksége van Istenre, mint vízre és levegőre.”
Sir James Jeans (1877—1946): „Napjainkban széles körű az a megegyezés — amely a tudományok fizikai részében csaknem általánosan elfogadott —‚ hogy az ismeretek áradata valamilyen nem mechanikus valósághoz vezet; a világegyetem egyre inkább egy hatalmas gondolathoz hasonlít, mint egy nagy géphez.”
„Felfedezzük, hogy a világegyetem e tervező vagy vezérlő hatalom nyilvánvalóságát mutatja…”
(Vladimir Vukanovic: Tudomány és hit c. könyvéből.)
